 |
forrás: http://www.jessica-reflexology.com/images/jessica-reflexology_03.jpg
|
A reflexológia egyidős az
emberiséggel. A különböző korokban és különböző népek
kultúrtörténetében már korán találhatunk utalásokat a
reflexológia alkalmazására. Sokan, sokféle sorrendet állítottak
fel, az egyik ezek közül az, hogy a reflexológia kb. 5000 éves,
és Kínából ered.
Mások
szerint az egyiptomi és babilóniai kultúrákban dokumentumok
tanúsítják a reflexológia alkalmazását. Erre írásos
bizonyíték a Kr. előtt 2500-2330-ból származó piktográf,
melyre egy Ankmahor nevű egyiptomi orvos sírjában bukkantak rá,
Szakkarában.
 |
| forrás: http://brendaadler.com/wp-content/uploads/2010/09/reflexology2.gif |
Ezzel
párhuzamosan az amerikai kontinensen is kialakult a reflexterápia
egy formája. Az Észak-Karolinai cherokee indiánok elismerték a
láb fontos szerepét. Jenny Wallance a Medve klánból származó
cherokee indián ma lábterapeutaként tevékenykedik. A lábunk a
láncszem, mely összeköt bennünket a földdel és a benne áramló
energiával, mondja Wallance.
Kr. 500
Hyppokratész ókori görög orvos nagy jelentőséget tulajdonított
a talpon keresztüli gyógymódnak, neki köszönhető fennmaradása.
XI. sz.
Avicenna arab orvos és filozófus örökítette tovább Hyppokratész
tanait, többek közt a talpmasszázst.
Ez
a fajta láb reflexterápia Európában az antikvitás korában
feledésbe merült, sőt a középkorban üldözött titkos
tevékenységnek számított.
Európában
már a XI. században ismerték és gyakorolták. Harry Bond Bressler
„Zónaterápia” a szegényréteg, valamint azok, akiknek a
királyi családok és a felső osztályok tagjainak a gyógyítása
volt a feladatuk, alkalmazták is.
Benvenuto
Cellini 1500-1571 a híres firenzei szobrász legkülönfélébb
fájdalmait kezeltette kéz- és lábujjainak nyomkodásával.
Közép-Európában
hasonló módszereket írtak le, Adamus és Átatis orvosok 1582
körül. Dr. Ball pedig Lipcsében ugyanezen időtájt jelentetett
meg egy írást az akupresszúra kezelésről. A reflexvizsgálatok
tudományos alapja a londoni Sir Henry (1861-1940) által az 1890-es
években végzett neurológiai kutatásokban gyökeredzik. Head
1898-ban felfedezte, hogy a bőr bizonyos területei nyomásra
hiperérzékennyé váltak, ha a szervek, amelyek idegekkel
kapcsolódtak az adott zónához, megbetegedtek. Több évi klinikai
kísérletezés és megfigyelés után Sir Henry megalkotta
elméletét, mely a későbbiekben Head – zónák néven vált
ismertté.
Pfarrer
Sebastian Kneipp mondta ki elsőnek, 1897-ben, hogy a mezítláb
járás szinte lehúzza az anyagcsere folytán felszabadult
salakanyagokat és a talpon keresztül elvezeti azokat.
Az
első orosz kutatások pszichológiai nézőpontból közelítették
meg a reflexet Ivan Szecsenyov, az orosz fiziológia megteremtője (ő
fedezte fel a gerincreflexek agygátlását) 1870-ben „Kinek kell
megvizsgálnia a pszichológiai problémákat és hogyan?” címmel
megjelentette egy tanulmányát. Vlagyimir Bechterev, a
Szentpétervári Agykutatási Intézet alapítójának vezényletével
az írás hatására néhány pszichológus tanulmányozni kezdte a
reflexeket. Ugyanebben az időben Iván Pavlov (1849-1936) elolvasta
az „Agyreflexek” című könyvét és elismerte, hogy e műfaj
adta neki az indíttatást a saját feltételes reflex kutatásai
megkezdéséhez. Pavlov kidolgozta a feltételes reflex elméletét,
miszerint egyszerű és közvetlen kapcsolat áll fent az inger és a
válaszreakció között. Megállapította, hogy gyakorlatilag
bármilyen inger hathat úgy, mint feltételes inger, és kiválthatja
a hozzá kapcsolódó feltételes reflexet.
A németek
a betegségek masszázzsal történő gyógyítását is kutatták.
Az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején Németországban
kifejlesztett masszázstechnikák reflexmasszázs néven váltak
ismertté. Feltehetőleg Dr. Alfons Cornelis volt az első, aki
masszírozta a reflexzónákat. A legenda szerint Cornelius 1893-ban
fertőző betegségben szenvedett. A lábadozás idején naponta
masszírozták, a masszázs igen jó hatással volt rá. Arra kérte
a masszőrt, hogy csak a fájdalmas zónákat masszírozza. A
fájdalom hamar megszűnt, az orvos 4 hét alatt teljesen felépült.
A nyomástechnikákat saját orvosi gyakorlatában is alkalmazta,
1902-ben „A nyomáspontok eredete és jelentősége” címmel
kiadott egy kéziratot.
Tudománnyá
akkor vált, amikor Dr. Fitzgerald annyira megismerte az indián népi
gyógyászat módszereit, hogy tapasztalatait, megfigyeléseit
beépítette saját orvosi gyakorlatába. Rájött ugyanis arra, hogy
a test egyes pontjainak masszírozásával bizonyos szervek működése
javítható, a fájdalom csillapítható, függetlenül attól, hogy
a kezelt pont milyen távol van a szóban forgó szervtől.
 |
| Dr. Fitzgerald forrás:http://www.therapies.com/reflexology-history.html |
Dr.
Fitzgerald az érzéstelenítéshez zónákra osztotta fel a testet.
A „Zónaterápia” című könyvében elmondja, hogyan jutott el a
felismerésig: „Véletlenül észrevettem, hogyha egy vatta végű
pálcával nyomást fejtettem ki az orr nyálkahártyájának a
szélére (ahol a bőr összeér a nyálkahártyával), ugyanúgy
érzésteleníteni tudtam vele, mintha kokaint adtam volna a
betegnek. Rájöttem továbbá, hogy számos olyan pont van az
orrban, a szájban, a torokban, és a nyelv mindkét oldalán,
amelyiket ha erősen megnyomunk elzsibbasztunk bizonyos területeket.
Ugyanígy, ha nyomást fejtünk ki a test bármelyik kiemelkedő
pontjára, pl. a lábon, kézen, vagy az ízületek felett, a test
más részei fájdalommentessé tehetők. Azt is megfigyeltem, hogyha
a fájdalom megszűnt, a fájdalmat okozó betegség is elmúlt.
Ezt a
tudományt zónaterápiának neveztem el.”
Megfigyelései
hatására Dr. Fitzgerald 1917-ben, Bécsben megalapította a
„zónaterápiát”, ami ma is alapja a reflexzóna terápiának.
Fitzgerald az emberi testet zónákra osztotta, s ezek a zónák a
koponyától a talpig húzódnak. 5 zónára osztotta a bal, s
ugyancsak 5 zónára a jobb testfélt.
Orvosi
körökben Fitzgerald elméleteit nem fogadták túlzott
lelkesedéssel, de barátja, Dr. Joseph Shelby Rily sokat tett, hogy
a felfedezések minél szélesebb körben terjedjenek el, évekig
alkalmazta a zónaterápiát gyakorlatában.
 |
| Dr. Joseph Shelby Rily forrás: http://www.therapies.com/images/reflexriley.jpg |
Riley tökéletesítette
a módszert és elkészítette az első rajzokat a láb
reflexponthairól. Első könyve „Egyszerűsített zónaterápia”
1919-ben jelent meg.
Fitzgerald,
Bwers és Riley mind közreműködtek a zónaterápia elméletének
továbbfejlesztésében, de Riley asszisztense, Eunice Ingham volt,
aki a láb reflexeinek kutatását különválasztotta a
zónaterápiától.
Eunice
Inghamet (1879-1974) joggal nevezhetjük a modern reflexológia
szülőanyjának. Addig tanulmányozta a lábat a zónákkal és
azoknak a test többi részére kifejtett hatásával összefüggésben,
míg végül elkészítette a lábon az egész test térképét.
 |
| Eunice Ingham forrás:http://www.therapies.com/images/reflexingham.jpg |
Eunice
Ingham elméletét „Ha a láb mesélni tudna” (1938), „Amit a
láb már elmesélt” (1963) című könyveiben tárta a közönség
elé, mert úgy vélte, hogy a reflexológiai technikákat bárki
elsajátíthatja és segíthet saját magán, családtagjain, vagy
barátain.
Hanue
Marguardt német masszőr és Eunice Ingham svájci reflexológus
terjesztette el Európában a reflexológia gyakorlatát. Ma már
szinte az egész világon tanítják, használják, alkalmazzák a
reflexológia módszerét.
Hazánkban
Dr. Oláh Andor és Szabó Lajos atya voltak, akik meghonosították
a reflexológiai ismereteket.
 |
| dr. Oláh Andor, forrás: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF2g0a02b8qrKMuQl8uWIsfmIfDozFhC8b5kvTL0krMY9kKBiQSLJFugItgJq2t18x7dpo3-HeYhreFrPa-t6zu5fnVpsgigWIIb9S1VJroXsNBshQEMp4TJ2xLEBbaiBs-C-_3WspNVyN/s1600/olahandor.jpg |
A történeti áttekintés után néhány szó a tudományos elmélet
kidolgozójának életéről
Dr.
med. William Fitzgerald (1872-1942) a zónaterápia alapítója
1872-ben Middletovban, az USA-ban született. 1895-ben doktorált a
vermonti egyetemen, azután néhány évet bécsi, párizsi, és
londoni klinikákon töltött. Később Hartfordban praktizált (orr
– fül – gége klinikán). Praxisát és előadói tevékenységét
New Yorkba helyezte át, 1942-ben halt meg Stamfordban.
