2016. május 31., kedd

Tanáraim

Két Tanárom volt az Egészségügyi Továbbképző Intézetben (ETI, most ENKK http://www.enkk.hu/index.php/hun/), ahol a Refexológia természetgyógyász szakot tanultam.
A tanfolyam vezetője: Dr. Csikai Erzsébet volt (Reflexológia Honoris Causa) és Nagyné Halász Ancsa.
dr. Csikai Erzsébet
Erzsikétől vettem át az elcsendesedés szót, amit igen gyakran használok a jógaórákon.

Ancsától pedig vizsgafelkészítőn és továbbképzéseken a hivatalos képzésen kívül is rengeteget tanultam (pl: CsiAn masszázstechnika) 
Nagyné Halász Ancsa

Erzsikétől itt egy Youtube videó:

"A meg nem bocsájtás olyan, mintha forró parazsat tartanál a kezedben. Csak Téged éget, de akire haragszol, nem is tud róla. Dr. Mandlin Viktória idézi Greg Anderson-t, rák-túlélő Dr. Csikai Erzsébet gyakorló orvosként mindennap szembesül a rákkal, a halálfélelemmel. Mindennap segítő kezet nyújt azoknak, akik felé nyújtják kezüket. Ezt olyan belső melegséggel, emberséggel teszi, hogy ez a melegség átolvasztja a jégpáncélt, ami körbeveszi a világunkat. Úgy gondoltuk, hogy ez a melegség és szeretet minden ember szívének jól eshet, ezért hívtuk el újra Dr. Csikai Erzsébet orvos-természetgyógyászt."



2016. május 27., péntek

A masszázs élettani hatásai

forrás: http://www.orchid-thaimassage.co.uk/wp-content/uploads/2014/08/reflexology-massage-glasgow.jpg
A teljesség igénye nélkül...

ÁLTALÁNOS (szervezetre):
  • az egész szervezetre szabályozó, harmonizáló hatás
  • mozgósítja a szervezet öngyógyító mechanizmusát
  • fokozza a méregtelenítést (vese, tüdő, bél, bőr)
  • fájdalomcsillapító
  • lazító, feszültségoldó
  • szervi távolhatás
  • lokális salaktalanítás zóna (szerv) felszabadul
- minél betegebb a szerv, annál több a salak
- minél távolabb van a zóna a szervtől, annál kifejezettebb az elváltozás
  • megelőzésben fontos (funkcionális diszharmónia)

LOKALIZÁLT (szervrendszerekre):
  • nyirokkeringés
  • vizelet-kiválasztás
  • központi, perifériás idegrendszer
  • tápcsatorna
  • keringés, légzés
  • mirigyrendszer
  • nemi szervek
  • érzékszervek
  • mozgásszervek

2016. május 26., csütörtök

A reflexológia története

forrás: http://www.jessica-reflexology.com/images/jessica-reflexology_03.jpg

A reflexológia egyidős az emberiséggel. A különböző korokban és különböző népek kultúrtörténetében már korán találhatunk utalásokat a reflexológia alkalmazására. Sokan, sokféle sorrendet állítottak fel, az egyik ezek közül az, hogy a reflexológia kb. 5000 éves, és Kínából ered.
Mások szerint az egyiptomi és babilóniai kultúrákban dokumentumok tanúsítják a reflexológia alkalmazását. Erre írásos bizonyíték a Kr. előtt 2500-2330-ból származó piktográf, melyre egy Ankmahor nevű egyiptomi orvos sírjában bukkantak rá, Szakkarában.
forrás: http://brendaadler.com/wp-content/uploads/2010/09/reflexology2.gif
Ezzel párhuzamosan az amerikai kontinensen is kialakult a reflexterápia egy formája. Az Észak-Karolinai cherokee indiánok elismerték a láb fontos szerepét. Jenny Wallance a Medve klánból származó cherokee indián ma lábterapeutaként tevékenykedik. A lábunk a láncszem, mely összeköt bennünket a földdel és a benne áramló energiával, mondja Wallance.
Kr. 500 Hyppokratész ókori görög orvos nagy jelentőséget tulajdonított a talpon keresztüli gyógymódnak, neki köszönhető fennmaradása.
XI. sz. Avicenna arab orvos és filozófus örökítette tovább Hyppokratész tanait, többek közt a talpmasszázst.
Ez a fajta láb reflexterápia Európában az antikvitás korában feledésbe merült, sőt a középkorban üldözött titkos tevékenységnek számított.
Európában már a XI. században ismerték és gyakorolták. Harry Bond Bressler „Zónaterápia” a szegényréteg, valamint azok, akiknek a királyi családok és a felső osztályok tagjainak a gyógyítása volt a feladatuk, alkalmazták is.
Benvenuto Cellini 1500-1571 a híres firenzei szobrász legkülönfélébb fájdalmait kezeltette kéz- és lábujjainak nyomkodásával.
Közép-Európában hasonló módszereket írtak le, Adamus és Átatis orvosok 1582 körül. Dr. Ball pedig Lipcsében ugyanezen időtájt jelentetett meg egy írást az akupresszúra kezelésről. A reflexvizsgálatok tudományos alapja a londoni Sir Henry (1861-1940) által az 1890-es években végzett neurológiai kutatásokban gyökeredzik. Head 1898-ban felfedezte, hogy a bőr bizonyos területei nyomásra hiperérzékennyé váltak, ha a szervek, amelyek idegekkel kapcsolódtak az adott zónához, megbetegedtek. Több évi klinikai kísérletezés és megfigyelés után Sir Henry megalkotta elméletét, mely a későbbiekben Head – zónák néven vált ismertté.
Pfarrer Sebastian Kneipp mondta ki elsőnek, 1897-ben, hogy a mezítláb járás szinte lehúzza az anyagcsere folytán felszabadult salakanyagokat és a talpon keresztül elvezeti azokat.
Az első orosz kutatások pszichológiai nézőpontból közelítették meg a reflexet Ivan Szecsenyov, az orosz fiziológia megteremtője (ő fedezte fel a gerincreflexek agygátlását) 1870-ben „Kinek kell megvizsgálnia a pszichológiai problémákat és hogyan?” címmel megjelentette egy tanulmányát. Vlagyimir Bechterev, a Szentpétervári Agykutatási Intézet alapítójának vezényletével az írás hatására néhány pszichológus tanulmányozni kezdte a reflexeket. Ugyanebben az időben Iván Pavlov (1849-1936) elolvasta az „Agyreflexek” című könyvét és elismerte, hogy e műfaj adta neki az indíttatást a saját feltételes reflex kutatásai megkezdéséhez. Pavlov kidolgozta a feltételes reflex elméletét, miszerint egyszerű és közvetlen kapcsolat áll fent az inger és a válaszreakció között. Megállapította, hogy gyakorlatilag bármilyen inger hathat úgy, mint feltételes inger, és kiválthatja a hozzá kapcsolódó feltételes reflexet.
A németek a betegségek masszázzsal történő gyógyítását is kutatták. Az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején Németországban kifejlesztett masszázstechnikák reflexmasszázs néven váltak ismertté. Feltehetőleg Dr. Alfons Cornelis volt az első, aki masszírozta a reflexzónákat. A legenda szerint Cornelius 1893-ban fertőző betegségben szenvedett. A lábadozás idején naponta masszírozták, a masszázs igen jó hatással volt rá. Arra kérte a masszőrt, hogy csak a fájdalmas zónákat masszírozza. A fájdalom hamar megszűnt, az orvos 4 hét alatt teljesen felépült. A nyomástechnikákat saját orvosi gyakorlatában is alkalmazta, 1902-ben „A nyomáspontok eredete és jelentősége” címmel kiadott egy kéziratot.
Tudománnyá akkor vált, amikor Dr. Fitzgerald annyira megismerte az indián népi gyógyászat módszereit, hogy tapasztalatait, megfigyeléseit beépítette saját orvosi gyakorlatába. Rájött ugyanis arra, hogy a test egyes pontjainak masszírozásával bizonyos szervek működése javítható, a fájdalom csillapítható, függetlenül attól, hogy a kezelt pont milyen távol van a szóban forgó szervtől.
Dr. Fitzgerald forrás:http://www.therapies.com/reflexology-history.html
Dr. Fitzgerald az érzéstelenítéshez zónákra osztotta fel a testet. A „Zónaterápia” című könyvében elmondja, hogyan jutott el a felismerésig: „Véletlenül észrevettem, hogyha egy vatta végű pálcával nyomást fejtettem ki az orr nyálkahártyájának a szélére (ahol a bőr összeér a nyálkahártyával), ugyanúgy érzésteleníteni tudtam vele, mintha kokaint adtam volna a betegnek. Rájöttem továbbá, hogy számos olyan pont van az orrban, a szájban, a torokban, és a nyelv mindkét oldalán, amelyiket ha erősen megnyomunk elzsibbasztunk bizonyos területeket. Ugyanígy, ha nyomást fejtünk ki a test bármelyik kiemelkedő pontjára, pl. a lábon, kézen, vagy az ízületek felett, a test más részei fájdalommentessé tehetők. Azt is megfigyeltem, hogyha a fájdalom megszűnt, a fájdalmat okozó betegség is elmúlt.
Ezt a tudományt zónaterápiának neveztem el.”
Megfigyelései hatására Dr. Fitzgerald 1917-ben, Bécsben megalapította a „zónaterápiát”, ami ma is alapja a reflexzóna terápiának. Fitzgerald az emberi testet zónákra osztotta, s ezek a zónák a koponyától a talpig húzódnak. 5 zónára osztotta a bal, s ugyancsak 5 zónára a jobb testfélt.
Orvosi körökben Fitzgerald elméleteit nem fogadták túlzott lelkesedéssel, de barátja, Dr. Joseph Shelby Rily sokat tett, hogy a felfedezések minél szélesebb körben terjedjenek el, évekig alkalmazta a zónaterápiát gyakorlatában. 
Dr. Joseph Shelby Rily forrás: http://www.therapies.com/images/reflexriley.jpg
Riley tökéletesítette a módszert és elkészítette az első rajzokat a láb reflexponthairól. Első könyve „Egyszerűsített zónaterápia” 1919-ben jelent meg.
Fitzgerald, Bwers és Riley mind közreműködtek a zónaterápia elméletének továbbfejlesztésében, de Riley asszisztense, Eunice Ingham volt, aki a láb reflexeinek kutatását különválasztotta a zónaterápiától.
Eunice Inghamet (1879-1974) joggal nevezhetjük a modern reflexológia szülőanyjának. Addig tanulmányozta a lábat a zónákkal és azoknak a test többi részére kifejtett hatásával összefüggésben, míg végül elkészítette a lábon az egész test térképét.
Eunice Ingham forrás:http://www.therapies.com/images/reflexingham.jpg
Eunice Ingham elméletét „Ha a láb mesélni tudna” (1938), „Amit a láb már elmesélt” (1963) című könyveiben tárta a közönség elé, mert úgy vélte, hogy a reflexológiai technikákat bárki elsajátíthatja és segíthet saját magán, családtagjain, vagy barátain.
Hanue Marguardt német masszőr és Eunice Ingham svájci reflexológus terjesztette el Európában a reflexológia gyakorlatát. Ma már szinte az egész világon tanítják, használják, alkalmazzák a reflexológia módszerét.
Hazánkban Dr. Oláh Andor és Szabó Lajos atya voltak, akik meghonosították a reflexológiai ismereteket.
dr. Oláh Andor, forrás: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF2g0a02b8qrKMuQl8uWIsfmIfDozFhC8b5kvTL0krMY9kKBiQSLJFugItgJq2t18x7dpo3-HeYhreFrPa-t6zu5fnVpsgigWIIb9S1VJroXsNBshQEMp4TJ2xLEBbaiBs-C-_3WspNVyN/s1600/olahandor.jpg

A történeti áttekintés után néhány szó a tudományos elmélet kidolgozójának életéről
Dr. med. William Fitzgerald (1872-1942) a zónaterápia alapítója 1872-ben Middletovban, az USA-ban született. 1895-ben doktorált a vermonti egyetemen, azután néhány évet bécsi, párizsi, és londoni klinikákon töltött. Később Hartfordban praktizált (orr – fül – gége klinikán). Praxisát és előadói tevékenységét New Yorkba helyezte át, 1942-ben halt meg Stamfordban.